Vázlat az egykori muraszombati Bölcs Gyógyszertár épülete műemlékjellegének megőrzéséhe.
A muraszombati gyógyszertári tevékenység története az egykori Osztrák–Magyar Monarchia létrejötte előtti időkbe nyúlik vissza, mégpedig 1842-be, amikor megalakult itt az első gyógyszertár.A 19. század végén, 1894-ben a muraszombati gyógyszertárat Bölcs Béla vette át, majd bő két évvel később megkezdte az új muraszombati városi gyógyszertár építését a Fő utcán. Sajnos az egyemeletes épület tervezőjének a nevét ma már nem ismerjük, de a historikus építészetre való rálátása az egykori Bölcs Gyógyszertár épületének szinte minden részletében megmutatkozik. Egyemeletes polgári háznak tervezte, homlokzatának a nagy része a széles sugárútra néz: kezdetben a Fő utcára, a két világháború között az Alexander utcára, a második világháború után a Tito utcára, amelynek a neve ma Slovenska cesta. A historikus tervezés kulcsfontosságú jegyei már a rusztikus földszinten is azonosíthatók, amely kisebb pincenyílásokkal és ablakokkal axiális tagolású. A szépen profilozott fal határozza meg a födém szintjét, amit tökéletesen kiegészítenek a hosszirányban stilizált fazettán belül gazdagon kidolgozott ablakkeretek, melyeket a vízszintes tengely mentén 2:1 arányban lapos és félköríves felületek díszítenek felváltva. A padláskoszorút gazdagon keretezi a konzolok sűrű fríze.Az épülettömb „vágott” oldalán, az épület szűkebb részén az utcára átlósan álló reprezentatív bejárat nyílik az épületbe. Ez az elem a szemközti, szintén figyelemre méltó szecessziós épületről, az egykori takarékpénztárról is visszaköszön, illetve az utca végén Muraszombat egykori társasági központjának bejárataként is, az egykori kaszinón és a Dobray szállón (a mai Zvezda szállodán), valamint több más épületen. Ez a csonkasarok a 19. század és a 20. század eleji nyugati-pannóniai peremvidék szinte minden kisebb-nagyobb városában fellelhető, ma is látható az épületeken. A földszinti homlokzat reprezentatív részét egy portál tagolja, amely felett az emelet magasságában gyönyörű kőerkély támaszkodik egy úgynevezett volutás konzolra. Az erkélyajtók arányai természetesen a mögöttük lévő tér, a piano nobile (bel étage) reprezentatív jellegéről tanúskodnak. És mint egy tetőkorona a sarokhomlok tetején, egy korlátfüzér határozza meg a képet a két téglalap alakú, dekoratív felületű tömb között. A homlokzat hosszanti részén, az enyhe kiugrások mögött feltárul az egykori funkcionális portál. A tetőrészt a főbejárathoz hasonlóan itt is kőkorlát díszíti, alatta a kapun keresztül az udvarra érkezik a látogató. A belső tér eredeti arculata mára teljesen elveszett, csak a helyiségek térbeli mérete és a hitelesen fennmaradt lépcsőházi rész utal az egykori dimenziókra.
Igazán példaértékű – teljes összhangban a monumentális jelleg fokozott védelmével – a helyreállított pincehelyiségek megjelenése a szépen látható téglaívekkel és az erős gerendákkal. A homlokzaton jól felismerhetők a historizáló építészet jegyei, amelyek felidézik az első tulajdonos igényességét, és ez az összkép igazán jól illik a jelenlegi vagy akár jövőbeni tartalomhoz.Azt kívánjuk, hogy hamarosan életre keljen benne sok olyan tevékenység, amelyek esetében ez a kultúrtörténeti adottság további többletet jelent!
Dr. Balažic Janez
