A 19. század végén épült egyemeletes, történelmileg és műemlékileg nyilvántartott, mára példaértékűen újjáélesztett épületet az egykori muraszombati Fő utcán – amely ma Slovenska utca 43. – polgárias, felvilágosult tulajdonosa városi szállodának alakította ki: ez a Belmur szálloda.
Az épületben a megépítésétől kezdve több mint fél évszázadon keresztül a Bölcs család üzemeltetett benne gyógyszertárat. A szépen felszerelt patika mellett a család természetesen itt rendezte be az otthonát is. A második világháború után az új hatóságok elvették tőlük, államosították a létesítményt és megszüntették a gyógyszertárat. A polgári gyógyszertári miliő fokozatosan vegyszerek, festékek stb. „lerakóhelyévé” degradálódott, a fennmaradó helyiségeket pedig különféle érdekképviseletek használták, valamint különböző tevékenységeket folytattak bennük. A muraszombati polgári gyógyszertár stílusos berendezése végül különböző raktárakban elkallódott és az idő múltával elveszett, a polgárok számára nemes és hasznos tevékenység a távoli emlékek világába szorult. A függetlenné válás utáni időszakban, a 3. évezred küszöbén a társadalmi és gazdasági folyamatok végül az egykori Bölcs Gyógyszertár földszintjét elfoglaló cég eladásához és összeomlásához vezettek. A megváltozott körülmények között a fiatalos vállalkozószellem végre érvényesülhetett, felismerve a lehetőséget egy utazási iroda, a Kompas fiókegységének működtetésében. Másfél évtized alatt – valószínűleg nem véletlenül – a turizmusban szerzett tapasztalat és rálátás eredményeként beérett az a felismerés, hogy szükség van egy kisebb, jól megtervezett szállodára a városi környezetben. A kedvező körülmények között a különleges szellemiségű és a vállalkozásban sikeres emberek körében az új szállodát kialakítani kívánó tulajdonos fokozatosan, de immár konkrétan formálhatta a jövőképét. A muraszombati városi tér magjaként az épület kiemelkedő, reprezentatív arculata a főutca és két másik városi utca kereszteződésének tengelyében, a viszonylag nagy udvar és különösen az épület történeti és műemléki jellege egyértelművé tette, hogy az immanens, komoly előnyök és tulajdonságok mellett átgondolt, funkcionálisan optimális projekt valósuljon meg a városi szálloda által. Az épület funkcionális adottságai nem tették lehetővé, hogy teljesen újrafogalmazott megoldások nélkül megfeleljen a magas szállodai színvonalnak. Az előnyök így számtalan korlátot is jelentettek. Az épület történeti jellege, a méretek, a markáns stílusjegyekkel rendelkező homlokzat azonban a műemlékvédelem követelményeinek optimális tiszteletben tartására ösztönözte mind a tervezőket, mind a kivitelezőket. A belső helyiségek terei, az egyéb terek és azok nagyságrendje stb. rendkívül átgondolt megközelítést és innovatív tervezést igényeltek, a régi és az új közötti kommunikáció kialakítását követelték meg az építésztől. Nagyívű gondolat volt a szállodai szobák többségének belehelyezése a tetőtér kivételes adottságú terébe. A szállodatulajdonos pedig az egykori emeletek megújítása mellett a téglaboltozatos pincét vinotékává alakította át. A földszint is nagyrészt megtartotta az eredeti tereket, melyekkel funkcionálisan könnyen betölthette új szerepkörét. Az eredeti elsőemeleti rész, amelyre a központi, történelmi lépcső vezet fel, a helyiségek arányaival és a bútorok következetes megőrzésével igazán reprezentatív maradt.
Az épület reprezentatív jellegét elsősorban a régi, mesteri kovácsoltvas korláttal ellátott lépcsőház adja. A tervező egyedi, funkcionális kommunikációt és térharmóniát ért el egy ötletes megoldással és a hozzá tartozó lépcsők kialakításával, amelyek lehetővé teszik a második, újonnan kialakított emeleti szint elérését, ahol a szállodai szobák többsége kapott helyet. A régi és az új lépcsőház szimbiózisa az egyik kulcsfontosságú, zseniális megoldás az igényes, de világos ötletekkel dolgozó mesterek tervezési és műszaki megoldásainak sorában. Ezek jelentős többletet adnak hozzá a Belmur városi szálloda belső tereihez. A régi és az új szimbiózisa minden szállodai szobában és a mellékhelyiségekben is látható, legyen szó régi gerendák használatáról a mennyezeti vonalakban, egyes részletekről a berendezésben vagy a történelmi vizuális utalásokról. A remekül megtervezett és legyártott kézműves bútorok is minimalista megjelenésűek, a helyiségek iparművészeti jellegű berendezése is rendkívül jól átgondolt. A reprezentatív szobákban és termekben kivételes muravidéki művészek válogatott munkái láthatók, míg a szálloda felső emelete a szerző gyönyörűen megírt hagyományos muravidéki szakácskönyvének fekete-fehér művészeti fotóival rímel a szálloda reggeli ételsorára. Végeredményként megszületett az egész szálloda stílusos harmóniája.Ez a sok jó mind beleolvadt a Belmurba. A jó, az élményszerű – mindenkiből, aki részese volt. Mintha itt, mindenhol és mindenkiben lenne valami szívélyesség, ami még nem veszett el teljesen, ami már hajdanán is része volt polgári őseinknek, és most is megvan. Ám elbújt valahol egy időre, hogy most újra rügyezhessen, kihajthasson, éljen és élje az életét. És mi szeretünk ennek részesei lenni.
Dr. Balažic Janez
